Ismert versek sorai

Hernyó maradsz, bár fent keringsz. /
Nem a szárny szab itt mértéket, /
hanem a gerinc.

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, /
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. /
Ha balgaság, ha tévedés, legyen, /
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

A radványi sötét erdőben /
Halva találták Bárczi Benőt. /
Hosszu hegyes tőr ifju szivében; /
„Ime, bizonyság Isten előtt: /
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”

Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka, /
De túl, az enyhe, tiszta messzeségben /
Új rajzlapját kifeszíti az égen /
A hajnal, a nagy impresszionista.

vannak vidékek gyönyörű /
tájak ahol a keserű /
számban édessé ízesül

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, /
de benned alszom én is, nem vagyok más világ. /
S idáig hallom én, hogy változik a sok /
rejtelmes, vékony, bölcs vonal /
hűs tenyeredben.

Felugrottam: Te kölyök! - Aztán: /
No, ne félj - mondtam csenedesen. /
S magasra emeltem szegénykét, /
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár /
S még benne virít az egész kikelet, /
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, /
A tél dere már megüté fejemet.

Röpülj, hajóm, /
Nincs víz. (Remény)

Piros dróton ült a fecske, /
piros dróton lila folt, /
mert a fecske lila volt.

A nap tüze, látod, /
a fürge diákot /
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.