Te mennyire vagy felkészült anya?

Elkezdessz egyezkedni, ide-oda mennek a labdák - érvek, ajánlatok röpködnek. A végén még ő győz meg téged arról, hogy a holnapi nap sokkal alkalmasabb lesz erre az egészre.

Amikor épp hátatfordít neked, gyorsan nyakon öntöd egy kancsó vízzel, majd a másik kezeddel rányomsz egy nagy adag sampont. Így már iába is próbálna ellenállni, kénytelen elviselni a hajmosást.

Szépen elmagyarázod neki, hogy miért is fontos a hajmosás, majd odaadsz neki egy babát, vagy feláldozol a tisztaság oltárán egy plüssállatot, és együtt kezdtek bele a hajmosásba.

Megpróbálod elvonni a figyelmét, és kérdezgetni kezded, hogy mivel szeretne játszani, ha haza értek - közben lassan az ajtó felé araszolsz vele.

"Oké, oké, tartsd vissza, képes vagy rá" - közben lesed a következő megállót, és már azon agyalsz, hogy ez kellő vészhelyzetnek minősül-e a a piros gomb megnyomásához.

Leguggolsz hozzá; "Beszéljük meg a pisivel, hogy még egy picit bírja ki odabent, mindjárt megáll a busz, leszállunk, és akkor lepisilhetsz egy cuki kis fűcsomot. A pisi is jobban szeretne ott kicsurgni, mint itt a buszon."

Te is odalépsz, picit meg is vizsgáljátok, és közben arra gondolsz, milyen kár, hogy nincs nálatok egy beföttes üveg... két levél közé veszed, erre kitátja hatalmas bogárszárnyait és elrepül. Mindketten csalódtok egy picit.

A pánikodat megpróbálod félretenni, majd halkan így szólsz; "Gyere kicsim, lassan lépj el onnan, aranyos bogárka, szép bogárka, na gyere, hagyjuk aludni, látod, milyen ki álmos...ügyes bogár, szép bogár..."

"Kis szívem, a bogárka itt lakik, most pihen, de aztán megy haza a z anyukájához. Nem érezné jól magát nálunk. Lefotózom, így örökre meg lesz neked, jó?"

Riasztod a férjed, hogy azonnal keressen egy éjjel-nappal nyitvatartó boltot, addig te három textilpelenkát körbetekersz a gyereken, és csak reméled, hogy minden kijött belőle, aminek ki kellett.

Addig kutakodsz a szekrények mélyén, míg nem találsz egy korábbi méretet... Az éjszakát kihúzza vele, reggel meg valahogy megoldod, hogy eljussatok a boltig.

Körbehívod a közelben élő babás ismerőseidet kölcsön pelenka ügyben.

Felkelsz, elviszed pisilni, majd visszaviszed a szobájába és rögtönzöl egy 2 percet mesét, majd jóéjt puszit követően visszacsoszogsz a saját ágyadba.

A szemed egyből kipattan; "Mi a baj, fáj valamid, pisilni kell? Mutasd a homlokod! Kérsz egy kis vizet?" - a végén visszaviszed a szobájába és mellé bújsz.

Résnyire kinyitod a szemed, majd egy határozott mozdulattal bezsákolod a gyereket a paplanod alá, megpuszilgatod, majd mikor érzed, hogy megnyugodott, együtt visszaalszotok.

Megkérdezed, mi a baja, majd tárgyalási pozíciót veszel fel, és halkan elmagyarázod neki a dolgokat. Határozott vagy, és nyugodt.

Állsz felette, nézed, és várod, hogy abbahagyja. Közben állod a gyilkos pillantásokat, és hirtelen azon kapod magad, hogy mosolyogva ezt mondod; "Kicsim, majd szólj, ha megnyugodtál, anya addig bevásárol."

"Mindeki minket néz, ne csináld kérlek! Mit szeretnél, ezt a csokit? Ha abbahagyod megveszem, csak kérlek, fejezd be!"