Túlélnél-e egy könyves disztópiát?

Felmásznék a tetőre és énekelnék.

Leülnék a TV elé, és várnám, hogy valaki más oldja meg a problémát.

Feltankolnék kajával és elbújnék a pincében.

Mivel képzett harcos vagyok, levadásznám az ellenséget.

Egy kisebb pirotechnikai készletet.

A szépségemet és az éles szavaimat.

Egy éles kést.

A kedvenc puskámat.

Lelőném. Elvégre mindig a forrásnál kell megszüntetni a bajt.

Feltárnám előtte az érzéseim, és együtt forradalmat indítanánk a 2 faj egyesítése érdekében.

Elszöknék vele egy helyre, ahol nyugodtan élhetjük le életünk további részét.

Elsunnyognám a dolgot, és remélném, hogy semmi következménye nem lesz a dolognak.

Forradalmat robbantanék ki, és letaszítanám az éppen hatalmon levőket a helyükről.

A családomat választanám és életem végéig szenvednék a szerelmi bánattól.

Öngyilkos lennék. A halottaknak már nem kell dönteniük.

A szerelmemet választanám, és életem végéig szenvednék a családom kivégzésétől kísértő rémálmoktól.

Sikítani kezdek és segítségért kiabálok.

Átcsúszom az első zombi lábai között, az angyal felé dobott késemmel elterelem annak figyelmét, amíg a második zombi vállára ugorva kisurranok a tetőablakon, és az ereszről csimpaszkodva, a tető takarásában megvárom, amíg eltűnik az angyal.

Elintézem a zombikat, az angyalnak pedig a lelkére beszélek addig, amíg a barátom/barátnőm, aki a világ legjobb harcosa, egy csodálatos belépővel el nem kápráztat minket, és ki nem nyírja szerencsétlen angyalt.

Az utolsó 3 golyómmal megpróbálom lelőni mindannyiukat.

az irányító

a technikai zseni

a harcos

orvos

Természetesen, elvégre egységben az erő!

A család mindennél fontosabb, velük maradnék.

Dehogy! Just me, myself and I, solo run until I die...

Megpróbálnék összehaverkodni az ellenséggel, hátha engem békénhagynak.